2003.02.18.
Kupa Mihály gazdaságpolitikus

Február 18-án immár másodszor tartott előadást Kupa Mihály úr klubunkban. A magyar gazdaság versenyképességről, a gyárbezárásokról, valamint az Európai Unióról mondta el tapasztalatait, véleményét.
2002 a világgazdasági recesszió és a választások jegyében telt el. A magyar gazdaság 2000 óta folyamatosan csökkenő ütemben növekszik. Minden évben mérséklődött a növekedési ütem, és ez a mérséklődés megelőzte a recesszió bekövetkeztét. A statisztikai adatok alapján 2002-ben 3,2 százalékos volt a hazai gazdaság növekedése. A recesszió kivédésére sajátos gazdaságpolitikát alkalmazott az akkori kormány, aminek két fő ismérve volt. Az egyik a lakásépítések és az autópálya-építések forszírozása, a másik pedig a minimálbér, illetve a reálbérek növekedésével a lakossági fogyasztás forszírozása. Ennek ellenére következett be a növekedés, úgy hogy a reálbérek 3-szorosan haladták meg a gazdaság teljesítőképességének növekedését. Ezek az építések mindössze 7 százalékát tették ki a GDP-nek, tehát rövid távon növekedési többletet nem tudtak a gazdaságnak biztosítani. Ezek azonban olyan fejlesztési tevékenységek, amelyek stabilizáló szerepet játszanak a gazdaságban. Hiszen lakást autópályát, infrastruktúrát kell építeni, de ez nem lehet a gazdaság növekedésének hajtóereje.
Az idegenforgalmunk rendkívül leromlott. Ez részben a szeptember 11-i terrortámadás következménye, részben pedig annak köszönhető, hogy néhány súlypontban volt csak idegenforgalmi fejlesztés, de átfogó, országimázst növelő program nem készült, ami több belföldi és külföldi turistát vonzott volna.
A költségvetés költekezett. Mindkét kormány ugyanúgy, ezért nem is kell felelősöket keresni. Végül is 9 százalékra alakult a GDP a költségvetés hiánya. A hiány ugyan magas, de egy része egyszeri, tehát nem egy tartósan beépített hiány. Az infláció viszont csökkent. 2001-ben 9,2 százalék volt, 2002-ben 5,2 százalék lett.
Minden elemző szerint három tényező rontott a magyar gazdaság versenyképességén. Az egyik a romló munkatermelékenység. Fokozatosan mérséklődött a tőkebefektetés, azaz az új technológia behozása Magyarországra. A műszaki megújulás hiányzott a gazdaságból. A másik, ahogy estek össze az export piacaink, úgy nem tudtuk növelni a munkatermelékenységet.
Ez ettől függetlenül 1200 mrd Ft 2004 és 2006 között, amit megkapunk. Ennek 1/3-a mezőgazdasági támogatás, 2/3-a pedig strukturális, kohéziós és egyéb közösségi támogatás. Erre a támogatásra nem kell kamatot fizetni. Természetesen a belépésnél be is kell fizetnünk. De figyelembe kell venni, hogy a befizetésnél az Unió hihetetlenül erős bürokráciáját követve 22 parlamenti képviselőnk lesz, minden bizottságban lesz 2 emberünk, stb. Ez a pénz tehát, amit befizetünk el fog arra menni, hogy a magyarokat finanszírozzák. Tehát ezáltal ez az összeg nem vész el, nem is más célra használják fel.
A csatlakozás akkor hatékony, ha van egy megfelelő nemzeti fejlesztési terv. A fejlesztési terv pedig akkor hatékony, ha elfogadják, és jó célok vannak benne. Valamint meg kell lenni hozzá a megfelelő intézményrendszernek, amely a fejlesztési tervben megfogalmazott projekteket megfelelően tudja ellenőrizni, finanszírozni és visszaellenőrizni.
Mi a versenyben benne vagyunk. Nincsen semmilyen védővámunk, védőeszközünk az Uniós kapcsolatokban, és ennek ellenére nagyon jól helytállunk – a termékeinkkel, szolgáltatásainkkal, a szellemi tőkénkkel. Nehéz lesz a csatlakozni az Unióhoz, és biztosan lesznek vesztesei is (a mezőgazdaság fele az lesz). És lesznek a vállalkozók között is, akik nem tudják fölvenni a tempót. De biztos több lesz a nyertes, biztonságban, befektetésben, politikában is, mert nem fognak egy Uniós tagországnak támadni. Ez lesz a második rendszerváltozás Magyarországon. Az első megvolt 1990-ben, a második meg lesz 2004-ben.

Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *