Dr. Váradi József tájékoztatójában sorba vette a vízügy előtt álló legfontosabb feladatokat. Első feladat, a lefolyás-szabályozás (a külföldi vízgyűjtőkön teendő beavatkozások), amely a magyarországi hatások szempontjából értékelendő. Hazánk vízkészletének 96 százaléka külföldről érkezik. Mind mennyiségi, mind minőségi szempontból tehát kiszolgáltatott vízgazdálkodási helyzetben van Magyarország. Második feladat, a töltések kiépítése a mértékadó árvízszintre. Itthon meglehetősen nagy hagyománya van annak, hogy az árvizek előfordulási valószínűségéből számolnak egyfajta töltésmagasságot és méretet. Ezek az adatok arra szolgálnak, hogy az átlagosan 100 évente előforduló árhullám ellen biztonsággal védjenek meg a töltések. A harmadik és negyedik feladat összefügg: az árvízi meder kérdésének megoldása, valamint a vízvisszatartási lehetőségek feltárása, vagyis a tározás.
2002-ben a vízügyi beruházásokra mindössze 3,5 mrd Ft-tal gazdálkodhatott a KVM. Az árvízvédekezés kapcsán 1998-tól 2002-ig 46 mrd Ft-ot költött az ország. Ehhez kapcsolódik még jégvédekezés, az önkormányzati védekezés, a helyreállítási munkák költsége, ezek összesen kb. 60 mrd Ft értékben jelennek meg a költségvetésben. A védekezés az eddigi költségek 1/5-ébe vagy 1/10-ébe kerülne, ha valamennyi töltést, védművet kiépítenének. A megoldás a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése. A Tervet ma már nem is árvízvédelmi programként emlegetik, hanem háttérreaktiválás-szabályozó vízkivezetésként. Ez az Európa-terv része, a vidék fejlesztésének beruházása. Ez a Terv áll: – a hullámtér rendezéséből; – a tározási helyek vizsgálatából. Az adott feladatokban 30 mrd Ft-ot az öt tározóra, 16 mrd Ft-ot a vízszállítás javítására, valamint 5 mrd Ft-ot költ a tervezésre a KVM. A kormány 2003. március 27-i döntése értelmében 8 mrd Ft-ot 2004-ben, 15 mrd-ot 2005-ben és 2006-ban, és a maradék 12 mrd Ft-ot 2007-ben használhatja fel a Minisztérium az említett fejlesztésekre.