2004.10.04.
Hatvani György, a GKM energetikai helyettes államtitkára

Immár hatodik alkalommal tisztelte meg jelenlétével előadóként klubunkat Hatvani György úr. Beszámolóját ismét nagy érdeklődés mellett tartotta meg a Minisztérium energiapolitikájáról, az energialiberalizációról. A közösségi energiapolitikát az ún. Zöld-könyv, és a Fehér-könyv tartalmazza. Az 1995-ben kiadott Fehér-könyv 20 évre előrevetítve fogalmazza meg a főbb energiapolitikai irányelveket. Megfogalmazódott benne az a három alapelv, amelyek ma is meghatározzák az európai országok energiapolitikáját: ellátásbiztonság, gazdasági növekedés és mindemellett környezetvédelem. 2000-ben megjelent a Zöld-könyv, amely 30 ország 30 éves előretekintését adta meg – tehát négy éve 30 tagországot feltételeztek. 2000-ben 46 százaléknyi volt az EU energetikai importja. 2020-ra lesz 63 százalék, 2030-ra pedig 70 százalék. A földgáz-függőség még inkább szembetűnő. 2000-ben 45 százalék, 2020-ra már előreláthatólag 74 százalék lesz. A függőség oldása tehát alapvető kérdése az EU energiapolitikájának. Az EU törvényalkotási rendjében azok a legerősebb rendeletek, amelyek automatikusan beépülnek minden ország jogrendjébe. Ez a Fehér-könyvre is igaz, amely egyértelmű irányelveket ad. A Zöld-könyv a Fehér jóval mérsékeltebb hatóerejű dokumentuma. Olaszországban a jelenleg is érvényes energiapolitikai koncepció 1988-ban született meg. Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában 1993-94-ben. A legfrissebb dokumentum Csehországé, amely 2004. márciusában készült el. Az energiapiacok mindinkább regionálissá válnak. Éppen ezért a nagy európai energetikai konszernek (mint pl. az E.ON, EDF vagy az RWE) nem \”állnak meg\” az országhatároknál sem a piacok építése, működtetése, sem pedig a további diverzifikálása terén. Idővel kimerülnek a termelési-, a tárolási-, valamint a szállítási tartalékok is. A hazai villamosenergia-rendszerben lévő kapacitás-tartalékok, amelyek jelenleg megvannak a jövőben – kiszámíthatóan – kimerülnek. Várhatóan már az évtized végén komoly kapacitás-hiányok lehetnek, ha már a közeljövőben nem születnek megfelelő döntések. Ugyanez igaz a gáztárolókra is. A jelenlegi kapacitásuk ma már nem elegendőek az évszakos és a napi csúcskiegyenlítések pontos ellátására akkor, ha hideg van. Ebből fakadóan a szállítási tartalékok sem érik el a kívánatos szintet. Tudomásul kell venni, hogy megszűnt az energiaforrásokról való állami garantált gazdálkodás. Megszűntek a nagy állami beruházások, és céltartalékok, kapitalizmus van helyette. A befektetők döntik el, hogy érdemes-e beruházni a hazai energiaszektorba. Éppen ezért meg kell találni az állami beavatkozás azon módszereit, amelyek a befektetők számára vonzóvá teszik az adott ország energiaszektorát. Ilyen dilemmák, még előre nem látható kérdések és kérdéses válaszok mellett kell összehangolni az új magyar energiapolitika irányelveit és főbb szempontjait. Mindenképpen olyan koncepció kidolgozására van szükség, amely hozzájárul Magyarország nemzetközi versenyképességének javításához. Az energetikai szektornak a gazdaság versenyképesség-növelése érdekében kell fejlődnie.

Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *